Miskolc hegyét, pontosabban annak művelt részét a középkori forrásokban Szent György-hegynek nevezték, az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, akkor viszont rögtön igen gazdag névanyagban. Ez arra utal, hogy az Avas név már a legrégebbi időktől ismert és használatos volt.

Magyar területeken több Avast tartalmazó földrajzi név található. A Földrajzi nevek etimológiai szótára két Avas hegyről és négy Avassal kezdődő településnévről számol be (de ezeken kívül még számos avas jelzővel ellátott helynév is létezik, szerte a magyarok lakta vidékeken). Az Avas földrajzi név már a 13. században feltűnt okiratokban, de először Miskolctól távoli helyeken (például Owas, Owos, Auas). A név eredetéről több, egymástól jelentősen különböző elképzelés és feltételezés látott napvilágot. Baróti Szabó Dávid az avas szót „ó, régi, háj, szalonna, vaj” jelentésben ismertette 1792-ben. Az 1862-es  magyar nyelv szótára is az „ó gyök származékaként” írt róla. Herman Ottó ezzel kapcsolatban a ló tavalyi avas szőréről tett említést. Ballagi Mór „tilos, amitől óvakodni kell” megjegyzésével új értelmezés bukkant fel.

Más források (például a Pallas nagylexikon) első helyen említi a „tilalmas erdő” jelentést, a Révai lexikon ugyanezt a második helyen hozza. Pais Dezső a kutatásai alapján az avas szót az ov, óv igéből eredeztette, olyan „s” képzős névszói származékként, mint ahogy például a tilt, tilalom til alapszavából a tilos keletkezett. Ezt a származást találta helyesnek Marjalaki Kiss Lajos is: „A nevét is innen kapta: Avas, azaz tilalmas erdő, melyet nem volt szabad sem irtani, sem legeltetni. Így lett a tilalmazott bokros erdőrészből avas-erdő, s idővel az egész hegy neve röviden Avas.” E megközelítést találta helyesnek Szabadfalvi József és Balassa Iván, de ezt szerepeltette első helyen a Magyar nyelv történeti etimológiai szótára is. A 13. századtól a legtöbb adat e jelentésre van, a „régi, elszáradt, múltévi” jelentés ettől később jelent meg. A feltételezést a finnugor ó, avik szóra is visszavezették, amit nagy fákból álló erdőre alkalmaztak. Az avas jelentés sok helyen vált földrajzi névvé a magyar nyelvterületeken, így Miskolcon is. A középkori Miskolcnak az Avas valószínűleg makkoltató, sertéshizlaló helye volt, ahol a bükk és a tölgy bőségesen ellátta a sertéseket makkterméssel, de feltehetően nem szabad terület volt. A vizsgálatok nyomán tehát a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, illetve az ezzel összefüggésben lévő „tilalmas erdő” jelentés a legelfogadottabb.

( Forrás: Wikipédia )