A történelem során a domb lejtőin számos, névvel jelölt területrész alakult ki, amelyek egy része máig él, másokat utcanevek őriznek.

Szentgyörgy

 A Szentgyörgy helynév ma már nem használatos, az egykori területre 1992-től utcanév emlékeztet az Avason. Egykor kiváló szőlőt termő terület volt, ahol számos borospincét is kialakítottak. Első említése egy 1376-os oklevélből származik, amelyben „Szent György vértanú hegyén fekvő szőlő”-ről volt szó.

A területről a továbbiakban is folyamatosan találtak adatokat (eleinte latinul, 1461-ben először magyarul: Zentgergh hegy, 1562-ben zent Gyorg, majd más alakokban). A források szerint Szentgyörgy a szőlő- és borkultúra egyik központja volt. A nevet a területen emelt Szent György-kápolnáról kapta, aminek létéről írásos források tanúskodnak. Pontos helye máig nem ismert, már az 1864-ben kiadott Pesty Frigyes-féle Borsod vármegye leírásában sem tudtak róla, pedig a leírás Közép, Alsó és Felső Szentgyörgyöt is felsorolt. Feltételezhető azonban, hogy a kápolna azonos azzal a rotundával, amely egy 1800-as, Miskolcról készült metszeten látható.

Középszer

A Középszer elnevezés ma már szintén csak utcanév formájában ismert, a lakótelep keleti oldalán. Először egy 1549-es dézsmajegyzék említi (Kezep zeer). A Szentgyörgy és a Középszer szomszédos területek voltak, itt is szőlőtermő birtokok voltak.

Ruzsinszőlő

Ez a földrajzi név ma is használatos. Ruzsinszőlő az Avas délnyugati oldalán fekszik, az Egyetemváros szomszédságában. Először 1589-ben említi egy dézsmajegyzék Rwsinth néven. A Szentgyörgy, a Középszer és a Ruzsin egymással szomszédos, sőt némileg összefüggő területek voltak, maga Ruzsin a csabai birtokokkal volt határos.

Mendikás

Mendikás az Avas-tetőről délnyugatra lejtő szőlőterület, amely a Szentgyörgy hegyből vált le a 17. században. Először 1700 után említették okiratok. Nevét egy 1655-ben adományozott szőlővel kapcsolatban kapta, amikor Vas Gergelyné asszony a deákságnak „legálta” szőlőjét. A mendikás név a szőlő egykori tulajdonosaira, a helvét hitvallású iskolába járó, a nagyobb diákok mellett inaskodó-kéregető diákok nevére utal. A terület nevét a tv-toronytól induló utca őrzi.

Mindszent

Mindszent az Avas keleti oldalán elterülő község volt (a 18. századtól), de története még nem teljesen feldolgozott. Tény, hogy először Miskolc határán kívül létrehoztak egy ispotályt („hospitali ecclesiae Omnium Sanctorum in fine oppidi fundate”), amelyet Mátyás király 1483-as oklevele is megemlít. Maga a Mindszent név 1540-ben bukkant fel először magyarul, a királyi adólajstromokban. Az ispotály köré zsellérházak települtek, és egy idő után, 1724-ben a kis település önállóságot kapott. Mindszent a szegények kórháza révén Miskolc fontos intézményévé vált, és 1761-ben a régi helyett új ispotályt építettek. Mindszentet 1879-ben (vagy 1880-ban) csatolták (vissza) Miskolchoz. Ma a Mindszenti templom, a Mindszenti temető és a Mindszent tér emlékeztet rá.

Papszer

A Papszer ma az Avas északi lejtője alján futó utca, itt áll a Herman Ottó Múzeum régi épülete, amely azelőtt Miskolc első iskolája volt. Már az első említésekor platea Papszer (Papszer utca) néven szerepelt; a szer régen sort, rendet, ebben az értelemben házsort, házakkal beépített területet jelölt. Miskolc urbáriumában a Tóth utca és a Pece patak zsellérsorával együtt 53 zsellérházat jegyeztek fel. A papszeri lakók zsellérek, esetleg kézművesek voltak, akiknek adót vagy tizedet nem kellett fizetniük, ám ingyenmunkával szolgáltak. Az itteniek feltehetően az avasi templom ellátásában játszottak szerepet, így a terület voltaképpen az egyháznak szolgáló városnegyed volt. Erre utal az urbárium megjegyzése is: „az egyház és a plébános szükségletére szolgálnak”.

Meggyesalja

A Meggyesalja ma is élő földrajzi név, az Avas északi aljában nyugat-kelet irányban futó utca viseli a nevét. A név nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az Avasnak ezen a részén gyümölcsös terült el, s erre írásos források is utalnak. 1544-ben az adóösszeírásban az szerepelt, hogy „Meggyes alja 22 forintot fizetett”. 1614-ben egy oklevélben Meggyes al néven említették. A terület a Szinváig a 17. században épült be, a Meggyesalján jobbágyok, a Meggyesalja utcán pedig zsellérek telkei voltak.