Címlap KEZDŐLAP

Szeretettel köszöntjük honlapunkon!

Honlapunk INTERNET EXPLORERREL  hibásan jelenik meg.

TÖLTSD LE IDE KATTINTVA AZ INGYENES   FIREFOX-ot , AZZAL HIBÁTLAN.



Részletesen a RÓLUNK  menűpontban tájékozódhat asztaltársaságunkról.

Szándékunk a Miskolcon fellelhető pincék, történelmi pincesorok hagyományainak, értékeinek felkutatása és ápolása, Miskolc ezen Európában is egyedülálló történelmi örökségének megóvása a jelenleg folyó, történelmének leginkább pusztuló korszakában.

Fel kívánjuk hívni városunk polgárainak és vezetőinek figyelmét arra, hogy ezen páratlan kincset nem szabad elhanyagolni, pusztulni, kifosztani hagyni, hiszen a legtöbb amit gyermekeinknek adhatunk : gyökerek és szárnyak. (Goethe)

Szeretnénk visszaállítani és öregbíteni a régi miskolci borkultúra nimbuszát, őseink kulturált borszeretetét.Szeretnénk, hogy a Byron-i idézet helyett:

"..Törvény nem véd meg itt, ha nem véded magad..."

erre sétáló, munka után kikapcsolódni vágyó miskolci polgárokkal találkozzunk, beszélgessünk, és egy pohár jó bor mellett "váltsuk meg a világot".





Bár asztaltársaságunk az összes (9) miskolci történelmi pincesor:



Kisavas, Nagyavas, Tetemvár, Bábonyi-bérc, Pecér-völgy,

Nagyszent-Benedek, Görömböly, Bedeghvölgy, Pereces-Szilvásvölgy

Érdekében próbálja felhívni a figyelmet az állagmegóvásra,

értékekeink megvédésére, mégis mindenkinek az Avas jut először eszébe.


„De a legszebb mégis ez a vén hegy …

Öreg varázsló, kedves, szép Avas…”

Sassy Csaba

(de számtalan híres itt megfordult írót és költőt is idézhetnénk.)


Mikor jutunk el oda, hogy megvédjük örökségünket a pusztulástól,a  fosztogató hordáktól?


Miért nem tartjuk legalább olyan fontosnak ezt a kincset, mint őseink?


Hány város dicsekedhet azzal, hogy már Anonymus is írt róla?

(Városunk a legősibb idők óta lakott. Anonymus említi először,

aki 1200 körül írta krónikáját a Magyarok Cselekedeteiről címmel.

A XIII. században Miskolc ­„possesio”, vagy „villa”, azaz faluként szerepel az oklevelekben.)


Hány városnak van a történelmi központjában olyan pincesor-örökség mint Miskolcon?

(Legkorábban az Arnoldus bíró által kiadott 1376. évi oklevélen említik az Avast.

Ebben a tanács jóváhagyott és pecsétjével igazolt egy végrendeletet,

mely szerint Kilián fia, János egy szőlőt hagyományozott a diósgyőri pálos szerzetesekre

a Szent György-hegyen. Így hívták az Avast annak idején.)


Hány városnak van olyan történelmi pincesora,

melynek közepén lévő templomról már Zsigmond király is fontosnak tartotta intézkedni?

(A várossá válás fontos állomása volt, hogy 1411-ben az avasi templom kegyúri jogát

Zsigmond király Miskolc város tanácsára ruházta…)


Hány városnak van olyan pincesora,

melyen Latabár Kálmán is megkóstolt jó néhány pohár bort,

és amelyen most a Latabár család szelleme is őrködik?

( Idősebb Latabár Kálmán Soltész Nagy Kálmánnal, akkori polgármesterrel

tett avasi sétájáról így emlékezett vissza:

”De ami a legfőbb, ott van a mi: a Latabár-család mausoleuma.

Benne fekszik néhai feledhetetlen atyám, Endre nagybátyám, Mihály,

Dezső bátyám és neje, Fodor Júlia (szintén miskolci születésű lány) és két fiunk.

Ez ami előttem Miskolczot nemcsak szeretett, de szent helyemmé teszi.”

A színészdinasztia emlékét még a sírbolttól nyugatra fekvő Latabár sor névadása is őrzi.

”…ezt Miskolcz város tanácsa ajándékozta néhai édes atyjok emlékének.” ­

–mondta egykori polgármesterünk)


Hány város dicsekedhet a pincesorain sétáló, egy-egy pohár bort megkóstoló

Szabó Lőrinccel,  Dayka Gáborral, Lévay Józseffel, Kmetty Jánossal,

és a művész élet többi híres alakjával?


Hány város dicsekedhet azzal, hogy Magyarország első kőszínházában

játszó Déryné is járt a pincesorain?



Hány város dicsekedhet azzal, hogy a szabadságharc olyan kiemelkedő személyiségeinek,

mint Palóczy László, Szemere Bertalan és Horváth Lajos síremlékei az avasi domboldalon állva, évtizedek óta tekintenek a ,,Szinva-parti város”-ra, amelynek egykor mindhárman képviselői is voltak.?

(Szemere Bertalan Felső-Magyarország kormánybiztosaként itt rendezte be székhelyét.

Tőle származik a mondás:

,,Ha Miskolc a kezünkben van, Felső-Magyarországot is bírjuk, hiszen kezünkben van”.)

- nekik fontos volt Miskolc.  Nekünk nem?


Miért nem becsüljük meg azt amink van?

”Miskolc város látképéből szembetűnően emelkedik ki a város egyik híressége, az Avas.

Pedig még csak hegy rangja sincsen, hiszen 234 méteres tengerszint feletti magasságával

csupán a nagyobb dombok közé számítható… Miskolc város közepéből nézve azonban

nagyszerű látványt nyújt és bátran párhuzamba lehet állítani a Gellért-heggyel,

vagy a Brassó melletti Cenkkel, s kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán

kétségtelenül egyike a legérdekesebb és leghíresebb magyar hegyeknek.”

ír erről egykori kiváló várostörténészünk, Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972)


Miért van ez a sok „miért” és kérdőjel ?

Ennek más is kereste már a kulcsát. Talán van benne igazság:

A város titka ( Hegyi Árpád Jutocsa)

Miskolc megfejthetetlen, rejtélyes város.

Minél közelebb jutunk a titkához, annál nehezebb felfogni.

Márpedig ha az ember színházigazgató egy városban, meg kell értenie azt a várost,

mégpedig a színházon keresztül..

……Ha van egy városnak lelke, ami paradox módon nem egyenlő

a miskolci emberek lelkének összességével, akkor Miskolc lelke nem képes az örömre.

Nekifut, változtatni akar önmagán, aztán megfojtja, aki ebben segíteni akar neki.

Legalábbis hosszabb távon eltartja magától a jobbulást, elűzi a jó szellemet.

Sokan próbáltak és próbálnak segíteni, tehetséggel és eredményesen, jó doktorok.

A miskolciak érzik is és honorálják a segítséget, maguk a miskolciak szeretnek örülni, jobbulni.

De maga a város valahogy mégsem tűri, hogy megjavítsák.

Ez Miskolc misztériuma.

....

....

....Legalábbis ezidáig.

Mi - talán túlságosan optimistán - Tamási Áron szavaival bíztatva magunkat:

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."   

úgy érezzük, hogy a miskolci ember a pincesorainkon érzi magát otthon, érzi magát felszabadultan, érzi magát vidámnak ebben a mai rohanó világban.


* * *

Miskolc városa díjat is nyert ezen egyedülálló örökségével:

2010-ben az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ismét kiosztotta a Műemlékvédelmi Citrom-díjat, a legsikertelenebb új beépítésért, a legtökéletesebben félresikerült helyreállításért, vagy a legmeggyőzőbb álműemlék építéséért. A díjat 2010-ben három épület kapta, közöttük az Avasi pincesor! 


Változás azóta sincs a pincesoron, városunk vezetése tehát elégedett a díjjal és a folyamatos pusztulással.

 


terkep