A MISKOLZCI PINCÉK ASZTALTÁRSASÁGA  és az AVASI  BORÚT EGYESÜLET

2011. május 7.-én szombaton  hagyományteremtő szándékkal májusi sétát szervezett a Kisavas és Nagyavas pincesorain.

A Kisavas Mélyvölgy részén gyülekeztünk a Polgármesteri Hivatal meghívásunkat elfogadó vendégeire várva. Az utcára kitelepülve ( mivel " utcára nyílik a kocsmaajtó" ) zsíroskenyér, sajttál, kolbász, pogácsa került az asztalra.

A vendégek érkezését követően Deák Imre, az Asztaltársaság elnöke és Berta Béla operatív alelnök  üdvözölte a májusi séta résztvevőit.

A rövid megnyitó beszéd arra hívta fel a figyelmet, hogy Miskolc rejtett kincsei, a kilenc történelmi pincesor a maga közel 1.500 pincéjével olyan örökség, amire érdemes odafigyelni. Ez az odafigyelésre való felhívás mindenkinek szól. Szól a város fejlesztéséért felelős  honatyáknak, szól a miskolci polgároknak, akiknek itt kellene sétálniuk szabad idejükben, itt kellene pincét venniük, hétvégeken bográcsozni, szalonnát sütni,  és a szomszédokkal egy-egy pohár bor mellett elbeszélgetni.  Persze kell a nóta is,  nagyon hiányzik a két öreg cigány, akik két éve még hegedűjükkel és noteszukkal járták az Avast, és jegyzetelték hogy melyik este hol kell elhúzni a házigazda és a vendégeik nótáját.

Ezek után sorra látogattuk a pincéket.  A Kisavas házigazdái  ( Konkoly Ádám, Körmöczy Zsuzsanna, Béres Attila, Tóth István és felesége,  Koscsó Ferenc és családja ) szeretettel kínálták a vendégeket. A pincenyitók rövid bemutatkozóval ismertették hogy mióta van pincéjük, boruk, hol van szőlőjük, és beinvitálták a vendégeket.

Ezt követően utunkat a Nagyavas irányába vettük. Kemény 10 perces túra után a Lajos soron álltunk meg, Miskolczi István pincéjében, melyet már így is nagyon szépnek láttunk, hát még a saját készítésű  5 puttonyos aszújának megkóstolása után!

Innen már szerencsére lefelé vitt az utunk, a Nagyavas felső sor irányába, ahol Szabó Attila invitálására egy labirintus-rendszert látogattunk meg.

Alig haladtunk pár méter, és ott ahol a part szakad ( szószerint!)  két nyitott pincénél is ismerősök invitálták a társaságot.  Báthori Csongor   gyertyacsilláros pince előteréből  fahordók közé jutottunk.

Alig szippantottunk a szabad levegőből, a közvetlen szomszéd, Zsoldos Gyula és kedves felesége invitálta a társaságot a következő pincébe, borházba.  A búboskemence és a régiségek tájházzá varázsolják a borházat.

Az ajtóban finomabbnál finomabb pálinkákat kóstoltunk.  Így aztán a pincébe már elfelejtettem levinni a fényképező gépet, nagy kár. Egyedi kialakítású pince. Szó szerint benne van a gazda szíve-lelke. A fotókat  majd a fröccsfesztiválkor pótolom!

Miután a séta hosszabbra nyúlt a tervezettnél, a borkóstolástól megfáradt gyomrunk már igencsak "delet harangozott" és bár lett volna még látnivaló,  inkább a földalatti mozgalmunk egyik alapító tagjának pincéjébe siettünk, attól tartván hogy elhűl az ebéd.

Mészáros András pincéjében a hordók között terülj-terülj asztalkám várta a vendégeket.

A pompás ebéd után baráti beszélgetésre került sor. Meg ugyan nem váltottuk a világot, de újra gazdagabbak lettünk egy szép nap élményeivel. 

Újabb barátokat, jó embereket  ismertünk meg. Aki a jó bort szereti, rossz ember nem lehet. Mi már tudjuk, hogy ha végig sétálunk az avason, és beköszönünk az ismerősöknek, mindig akad egy tiszta pohár és bele jó bor a vendégnek. Mi már tudjuk, hol érdemes sétálni hétvégeken vagy délutánonként munka után. Ez nem újdonság, ezt a régi Miskolciak is tudták: Még az 1930-as évek vége felé is azt írták a miskolci idegenforgalmi tájékoztatók „Nyáron hétköznapokon is, hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

....csak azóta valahogy elfelejtkeztek róla ebben a rohanó világban....

Célunk, hogy ezt az élményt mások is megtapasztalják, élvezzék az avasi sétát, a kilátást a városra, a borházak udvarán poharazó gazdákat és ismerőseiket. És ahogyan egymást ismerjük,  a beköszönő sétálót biztosan megkérdezik, hogy megkóstol-e egy pohár bort?  Úgy gondoljuk, van Miskolc jelenlegi lakossága között is annyi borszerető ember mint 100-300 évvel ezelőtt volt,  hogy minden pincének legyen gazdája,  jó magyar szomszédja. 

Bízunk benne hogy városunk vezetői is megízlelték a pincézés varázsát, a bor mellett kialakuló barátságot,  és most már tudják hogy ha erre támad kedvük sétálni családdal, baráttal vagy vendéggel, akinek hagyományos miskolci élményt szeretnének nyújtani, bőven van kikhez fordulniuk.

Ha ezt sikerül elérnünk, akkor elérjük a célunkat.

Mert aki bele szeret Miskolc pincesoraiba, az tesz is érte.  Ki-ki a maga módján.

További fotók :  > a MINAP -on ide kattintva láthatók <

A sikeres lebonyolítás költségeihez hozzájáruló szponzorainknak külön köszönet!!