Címlap Hírek Archívuma 2011. 10. 06. Október 6. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról

2011. 10. 06. Október 6. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról

2011. Október 6:  Csütörtök délután 5-kor  találkozunk az Avasi temető felső bejáratánál


és megemlékeztünk az Aradon kivégzett vértanúkról.


Aradi vértanúk

alt

A megtorlás legerősebb hulláma 1849. október 6-án kezdődött. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt és Fekete Imre gerillaszázadost. Pécsett Vertike Gábort és Szilva Jánost végezték ki, akik az eszéki várból szöktek meg. A hajnali órákban az aradi vár sáncárkában lőtték agyon Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyokat, valamint Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később pedig a honvédsereg kilenc tábornokát vezették bitófa alá. A sort az osztrák Poeltenberg Ernő nyitotta meg. A birodalmi német arisztokráciát képviselte gróf Leiningen-Westerburg Károly, a hazai német polgárságot Lahner György és Aulich Lajos. A horvátok és szerbek többsége a magyar szabadságharc ellen harcolt; a kevés számú kivételt képviselte a szerb Damjanich János, a veretlen hadvezér, s a horvát tiszt, Knézić Károly.  A polgári átalakulást vezető középnemességet képviselte a mérnökkari tiszt, Török Ignác és a lovassági parancsnok, Nagysándor József. Magyar arisztokrata volt gróf Vécsey Károly, noha szívesebben írt és beszélt németül, mint magyarul.

A kivégzettek között volt tehát gróf és polgár, horvát és szerb határőrcsalád sarja, birodalmi német és hazai örmény. Volt olyan, akit családi kötelékei, olyan, akit alakulata vagy csak egyszerűen vagyoni és társadalmi helyzete kapcsolt a magyar ügyhöz. De mindannyian úgy gondolták, hogy ha egyszer az uralkodó parancsára letették az esküt a magyar alkotmányra, akkor ezt az alkotmányt védeniük kellett – magával az uralkodóval szemben is. Voltak köztük, akik a határról fordultak vissza, mint a kitűnő huszártiszt és hadtestparancsnok Dessewffy Arisztid, vagy a honvédség utászkarának egyik megszervezője, Lázár Vilmos. A politikai vezetők közül Csány László minisztert és Perényi Zsigmond felsőházi elnököt végezték ki. Október 6. ettől kezdve a magyar nemzet gyásznapja.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),

2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,

3. Kiss Ernő, tábornok,

4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,

6. Török Ignác, tábornok,

7. Lahner György, tábornok,

8. Knezić Károly, tábornok,

9. Nagysándor József, tábornok,

10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,

11. Aulich Lajos, tábornok,

12. Damjanich János, tábornok,

13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

Ezt követően megkoszorúztuk az örökbe fogadott 48'as sírokat:


Kun Miklós  (fent) és Pócs András (lent)  síremlékeit.



A sírokat a koszorúzás előtt Tibor rendbe rakta, megtisztította, a feliratokat kitapogatta- és újra festette, aminek során kiderült, hogy a történelmi könyvekben említett veressipkás honvéddel szemben Pócs András huszárkapitány volt.

A koszorúzás után még elindultunk egy pohár borral koccintani hőseink emlékére.


A két örökbe fogadott 48'-as szabadságharcosról   >> itt olvashatsz.

A többi fotót  >> itt nézheted meg.


 


terkep