* * *

 

* * *

A koszorúzáson készült fotók megnézhetők:

a FOTO ALBUM menűpontban, vagy ide kattinta.

Kun Miklósról és Pócs Adrásról > > ide kattintva olvashatsz részletesebben.

Az írott - illetve elektronikus  média is beszámolt a koszorúzásról:

http://minap.hu/news.php?extend.59099.2

http://www.boon.hu/oktober-6-emlekezes-az-aradi-vertanukra-2/2095887

MEGHÍVÓ

A Miskolczi Pincék Asztaltársasága
koszorúzási ünnepségére


Ideje: 2012 október 5. péntek 16,00 óra

Helye: Miskolc – Avasi református temető

Emlékezés az Aradi vértanúkra a Nemzeti Gyásznapon
Koszorúzás Kun Miklós és Poóts András ’48-as hősök síremlékénél
Megjelenés alkalomhoz illő öltözetben (szalag, medál viselése kéretik).


Miskolc, 2012-10-01                                Elnökség

Itt részletesen olvashatod életrajzukat.

A temetői megemlékezést Jacsó Pál tagtársunk által írt és előadott gondolattal zártuk:

Gyásznap

Mondjátok! Mit jelent ma, magyarnak lenni?

Újságok címlapján gulyást, vagy pörköltet enni?

Híresen…

Vagy celebként megjelenni ott, röpke ékesen?

Ha milliók gondolják is így,

A válaszom csontos és szikár:

Nem, nem, és újra nem.

 

Talán mi magunk is gondoljuk néha,

Mily’ jó lenne híresnek lenni…

Csordultig rakott asztaloknál,

a süppedő szőnyegen állva,

a vakuk fényében,

jókat enni, s inni.

 

Vagy azon sóvárgunk talán,

Miért oly korban élünk,

Melyben őseinkhez képest,

csak vegetálunk,

netán henyélünk, s gondolkodunk azon:

Miért nem jön szembe valami az élet próbaútján,

Amivel egyedül, vagy vállvetve megküzdhetünk.

A pillanat kihívása és próbája nélkül,

Csak átlagemberek vagyunk.

Bárhol éljünk,

És bárkik legyünk.

 

De nézzünk, mélyen önmagunkba.

Akarjuk-e, hogy valóban jöjjön,

E sóvár pillanat?

Hisz attól kezdve, bár talán szép életünk volt,

Hossza már lehet,

Hogy csak múló illanat.

 

Ez a kérdés, mint nehéz sarokkő,

Ezredév történelmünk falában állt.

S nem kellett kutakodnia.

Mert önfeláldozó, lángoló szívet,

Minden korban,

Bőséggel talált.

 

Fel-felvillan előttünk a dátumok sora,

Melyeken véresen végigszáguldott,

Száz meg ezredév,

Hömpölyögve,

Tova...

 

 

 

Többször megállt a temetőkben,

Kőbe, vagy fába vésve mindazok nevét,

Kik vállra vették, majd vitték hátukon,

E folyók szabdalta drága föld,

Himnusszal áldott nemzetét.

 

Épp ezért, mindmegannyi gyásznapunk,

Ne csak a főhajtás ideje legyen,

Fogjuk meg körben egymás szívét,

Hogy a megtorpanás kételye,

Uralmat, rajtunk ne vegyen!

 

Hisz' kihívásokkal telt világunkban,

Mi mi magunk is harcosok vagyunk.

Ha alázattal, mégis kemény akarattal,

Megyünk előre.

S mást az út szélén nem hagyunk.

 

Mondjátok! Mit jelent ma embernek lenni?

Életünk útján igaz barátokra lelni.

Akikkel továbbvihetjük mindazt a terhet,

Melyet őseink idáig hoztak el,

S most itt pihen a lábunk előtt...

Ők megtették nekünk a Múltat.

S mi hálából talán…

Megmenthetjük Nekik,

A …. Jövőt.

Jacsó Pál, 2012. Október 6.

További írások olvashatók tőle az "X-AKTÁK"  menüpontban az    X/12,   X/13,  X/14,  X/15 aktákban.

A  koszorúzást követően a Borkert rendezvényén is eltöltöttünk egy órát néhány bor megkóstolásával, majd a még mindig kitartó "kemény mag" felsétált a Papszer u. 14. -be, ahol az avasi református gyülekezet termében őszi szinek rendezvénysorozat hangulatos előadását hallgattuk meg.

< Előző		Következő >