Sikerült időben, és majdnem teljes létszámmal elindulnunk. Szerencsére az éjszaka már 10 fokot hűlt a levegő, így "csak" 30 fok volt a nap folyamán.

Egerben 20 perc erejéig szétnéztünk a Dobó-téren és ki-ki bedobott egy-egy fagyit, kávét a sétáló- vagy mellékutcákban.

11-kor sorakoztunk a föld alatti város bejárata előtt és végighallgattuk kialakulásának történetét.

Azután végre beléphettünk a saját pincéinkben már megszokott hőfokra. Érdekes volt a 60'-as évek végén betonnal megerősített pincefalakon a szigetelés híján átörő víz által növekvő cseppkő. Állítólag csak ezer évet kellene várnunk hogy a cseppkőbarlangokban megszokott oszlopok padlótól plafonig érjenek. Így hát megígértük hogy visszajövünk majd megnézni.

Nem csak a pincék funkcióit és a bortárolás 16. századi logikus rendjét hallgattuk meg a 7x7 es osztású oszlopos teremben, de az alapvető kézműipari tevékenységeket is. Vajon tudnád-e hogy kezdj neki gyertyaöntésnek, ruhaszövésnek, halászatnak, vadkacsa fogásnak, kosárfonásnak?  Hiába, ezt Őseink mind tudták.  Persze ha hamarabb feltalálják a villanykapcsolót, akkor egyszerűbb életük lett volna.

Földalatti mozgalmunk egy teljes órán át csodálta az állítólag 147 km hosszúságot kitevő pincerendszer rövidke látogatható szakaszát. Elgondolkodtató, hogy akkoriban csákánnyal, vésővel, kalapáccsal, gyertyafénnyel ilyen méreteket létre lehetett hozni rövidebb idő alatt, mint most a 4-es metro.....  Valamit mégis csak tudtak őseink.

Még egy rövid séta és indultunk Egerszalókra.

A kis képek vetítése automatikus.  Ha rátolod az egeret, megáll a vetítés. A képre kattintva nagy méretben is elindíthatod a vetítést.  Ha nem működne, használj FIREFOX böngészőt.

20 Perc buszozással beérkeztünk Egerszalókra. A buszon az a rémhír járta, hogy a vendéglátónkat, Helli urat valamelyik útkereszteződésben felvesszük 50 kapával és mehetünk ki a szőlőjébe megdolgozni az ebédért.  Szerencsére csak egy piros hűtőláda volt nála, így megkönnyebbültünk.

Ebből pedig jó pár törkölyös üveg került elő odakint a szőllőben. Így vidámabban ismerkedtünk a szőlőfajtákkal, művelési titkokkal,  és a tájjal.

Végignéztük az ültetvényt:  

olaszrizling,  sauvignon blanc,  tramini,  kékfrankos,  blauburger,  merlot,   cabernet sauvignon...  Nekem valahogy mindez folyékonyan - pohárban - jobban bejön.

Végre néhány aprócska hordót is láttunk:

A palackok nemes penésszel benőve várták sorsukat, a kóstolás előtti cuppanós dugóhúzást.

Ilyen bor-szentélyt csak itt lehet látni!

Helli úr részletes ismertetőt tartott mindegyik borról.

Évjárat, mustfok, alkohol- és savtartalom, ízvilág..

A pörkölt mellé nagyjából 10 bort kóstoltunk,  néhány még hiányzik a felsorolásból:

olaszrizling  2009

A kis képek vetítése automatikus.  Ha rátolod az egeret, megáll a vetítés. A képre kattintva nagy méretben is elindíthatod a vetítést.  Ha nem működne, használj FIREFOX böngészőt.

Lassan letelt az időnk, a nap is egyre nyugatabbra járt. Búcsúztunk és öszeálltunk egy csoportképre.

A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült: költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan….

Hamvas Béla

És további fotók Deák Imrétől: