Meghívó

 A Miskolczi Pincék Asztaltársasága

fennállásának 4. évfordulóján tartandó

ünnepi közgyűlésére

Ideje: 2013. november 15. péntek 17,00 óra

Helye: Miskolc – Nagyszentbenedek 73. számú pince

Napirendi pontok:

 1/ Ünnepi köszöntő

2/ Ünnepi műsor:

-           Verset mond Jacsó Pál

-           Hegedűn játszik Mokány Johanna

-           Táncműsort ad a Szinvavölgyi néptáncegyüttes

3/ Új tagok ünnepélyes avatása

4/ Ünnepi vacsora

5/ Márton napi pincézés, újbor mustra

 Részvételi díj: 3500.- ft/fő

Berta Béla

elnök

4 év,  közel 70 tag,  Miskolc város nívódíja,  évi 2-szeri felvonulás ( Operafesztivál, Kocsonyafesztivál)  évi 2-szeri koszorúzás ( március 15. és október 6.) több borverseny sikeres megszervezése,  évente  átlagban 12,5 pincézés, és a 3 éves honlapunkon 570 ezer látogató 68 országból. 

Tömören  ennyi volt az Elnök ünnepi beszédének lényege. Igaz, Béla ezt valamivel hosszabban és ünnepélyesebben adta elő, de hát éppen ezért elnök.  

A megnyitó után a Szinvavölgyi néptáncegyüttes adott színvonalas műsort.

ccccccccccccccccccccccccccccccccccccc

Amíg a táncosok pihentek egy kicsit, Jacsó Pali előadásában hallgattuk meg

az ismeretlen költő művét -(hogy miért így konferálta fel magát, az talány) 

az Öreg Furmint végrendeletét és a Pálinkák románcát. (A cikk alján olvashatod!)

Ezt követően újabb pörgős táncok következtek, majd Mokány Johanna művésznőnek köszönhetően először egy kis komolyzene,

Ezt követően  "Játék és muzsika bő fél órában" következett!

Néhány hangnyi dallamból ki kellett találni egy-egy közismert dal, leginkább bordal címét, majd a bátrabb jelenkezők jutalomért el is énekelhették a művésznő kíséretével.

Ennek megfelelően kiegészült a fellépők köre, amint az a fotókon is látszik!

A közgyűlés komoly részével folytattuk az estét és két újabb tag avatására kerül sor,

Miskolc két végéből:    Pecérvölgy és Görömböly pincesoráról.

Ez után következett volna a vacsora, ha be nem jelentik hogy a Márton napi ludat nem sikerült időben legyilkolni, így még főnie kell egy fél órát.

Sebaj, Béla felidézte a két évvel ezelőtti disznóvágást ( az agyarát félre tettük! )

Majd pedig a művésznő brácsa-kíséretével alkalmi borászkórusok alakultak és elhúzatták kedvenc nótáikat.

Azután jött a finom húsleves és a Márton napi ludaskása!

Ezt követte a hagyományos Márton napi újbor kóstolás a Barta- és Kocsis pincékben.

Végül ellesett pillanatok ...

 A kis képek vetítése automatikus,

de rákattintva nagy méretben is elindítható a vetítés!

Bor  ÉS  Irodalom

Jacsó Pál:

Egy öreg furmint végrendelete

Magasan fenn, a Kopasz-hegy csúcsán,

egy öreg furmint élt,

- magányos remeteként.

Több éve már, hogy tavasszal ollót nem látott,

Nyaranként meg a kapa kerülte el,

így hát a gazból szólongatta vaskos karú, vén barátait,

de közülük vissza bizony,

már egyik sem felel...

Mi tagadás, kényelmes a tisztes öregkor,

hisz nem háborgatják már az emberek, de így

vesszőjéről nem kerül le soha többé tüzes bor,

gondolta: lassan-lassan, már én is elmegyek…

Mert mit ér úgy megfáradt élete,

ha ragyogó nedűjét nem méltatja senki,

nem hevít mámoros szívet, s ajkakat,

innen tényleg nincs már visszaút,

csak a fagyos-zimankós tél után,

 az új tavasznak recsegve,

kiszáradva menni…

Lassan elfogadván, hogy a sors

által a vég már elrendeltetett, 

papírja s tanúja sem lévén…,

 magában mormolva,

emígy végrendelkezett:

„Legyen minden gyermekem, ki még él, az Égi Istené,

s mit ezután nevelek vesszőim hegyén,

az mind az Ördögé!”

Az idén hamarább jött meg a fagycsontú tél,

már november elején beköszönt...

Az öreg furmint meg azt hitte, tán nem is él,

és a mennyországba költözött,

mikor a pirkadó tavasz, virágba szökkenve,

 pacsirtaszóba öltözött.

És láss csodát, e tavaszon a csúcsra fel,

sok mosolygós ember kaptatott,

felásták az öreg furmint tövét,

s gyökerére egy vödör trágyát is kapott!

Vaskos tőkéjét megkaparták, vesszőit metszették szép szemekre,

mert már buggyant belőlük a nedv,

életerős új rügyeket nevelve.

Így az öreg furmint örült, hogy megélte a tavaszt, 

de bánta már elhamarkodott testamentumát,

hisz hogy játssza majd ki így az Ördögöt, a zord ravaszt…

S míg ezen gondolkodott, kapott támasznak egy új karót,

pedig azt hitte, nem lesz már barátja soha…

És a karón volt egy tábla is,

mit vénségére, már csak betűzve olvasott:

Ez a darab föld mától nem másé (bizony):

mint Eördögh Ábel büszke birtoka…

Jacsó Pál:

Pálinkák románca

Illatával elvarázsolt, a rózsaszín virágú, barackfa,

Nem szól már alatta tavasszal, a hangos balalajka.

S nem tekergőzik sorai közt itten, játékos kalinka,

Lesz hamvas gyümölcséből őszre: Csodapálinka!

Ázsiai kertjéből hozzánk küldték a kis magoncot,

Gyümölcsérlelő nyarakra, egy oly távoli tanoncot.

Sose gondolj búval, és ne gondolj szomorú mával:

Igyál jó zöldmandula pálinkát, egy fém kupicával!

Vilmos császár hosszú bajszát, hegyesre pödörte,

Nem beszélte a magyart, s a poroszt is csak törte.

Jólesett volna esténként biz’, egy jó kupica körte,

Hatalmas német birodalmát így más nem örökölte...

De máris tolakszik előre, a rebellis, vén vadalma,

Oly sok téli estén volt felettünk, ott tartó hatalma.

Megszokta már öröktől, hogy neki jutott e karma,

Megvált labanctól, s töröktől, így maradni akarna.

Belép a faajtón ráncosan öreg, kevély törköly apó,

Belepte már az utakat estére, mind a fagyos porhó.

Ünnepeljünk nosza csak ökölre! Karcos pálinkával!

Akár, ha eljön az Ördög is ide! Jó harmadmagával!

Illedelmesen bekopog, egy fénylő-héj cseresznye,

Mennyi gyermek ette  magát, sűrű ágain degeszre.

Amit otthagytak elhozta mind jól, tíz teli vederbe.’

Ettől akadozik a nyelvünk majd, szavakat keverve.

Hallottátok tegnapelőtt reggel, hogy szólt a rádió?

Pálinkák közt, csak unikum lehet, a friss zöld dió.

Örömmel invitál magához, tart már a nagy dáridó,

De ne igyál sokat belőle, csalódni... Nem volna jó!

Jöttek aztán sorba mindahányan, a sokféle szilvák,

Mind a leányokat, de még legényeket is puszilták.

Legtehetősebbet közülük, gróf ringló úrnak hívták,

Pocakját, ha jól beivott, szolgái hárman alig bírták.

Márványlépcsőn vonul le, szép baronesz borpárlat,

Kecses üvegcipőiből két centet megihatsz, hármat.

Vigyázz ha majd éjjel, lecsókolod arcáról a mázat,

Reggel kihúzza fejed alól bankszámlád, s a házad!

Még a jó tanuló sem kap jobb jegyet, mint egyest,

Vizsgája reggelén felhajtva, a két decinyi vegyest,

Ajánlhatom neki, csak decemberi disznóölésekkor,

Borgőzösen-harsány, hátbaveregetős, férfiöleléskor.

Jönnek a rosszcsont gyerekek, birs-áfonya, bodza,

Lassú egyhangú életünkbe, újra izgalmakat hozva.

Füge, narancs, datolya, az édes mediterrán élmény,

Soha ne maradjon füst nélkül, főzőnkön a kémény!

Roskadásig friss gyümölccsel, kis házunk tornáca,

Kezdődik és télig eltart e helyen pálinkák románca.

Szíved ritmusának hűs poharát, emeld koccintásra,

Míg végigcsorog le torkodon, ne gondolhass másra:

Ezen tüzes perc miatt születtél ide, erre a világra!

(Miskolc, 2013. szeptember 13.)