Kossuth Lajos

  (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20. este 22:55)

Magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.  Tudta hol kell születni, én is minden évben eljárok Monokra néhány liter kiváló szilvapálinkáért. És azt is tudta, hol kell meghalni, hiszem Torinóban őrzik Krisztus halotti leplét is.  Torino  miskolci vonatkozása, hogy 1381. november 26-án a diósgyőri várban Nagy Lajos királyunk vezetésével írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában. Velence lemondott a dalmát partvidékről, és évente 7000 aranydukát hadisarcot fizet Nagy Lajosnak. A dalmát városok kereskedelmi lehetőségeket is kaptak, de természetesen Velence ügyelt arra, hogy kiváltságaik ne sérüljenek. Dalmácia a 15. század elejéig magyar uralom alatt maradt.   De visszatérve a Torinóba emigrált Kossuthra, most, hogy naponta emigrálnak hazánkból, és az utóbbi 10 évben állítólag fél millóan léptek le-,  emlékezzünk a régi időkre, amikor még  valamit teljesíteni is kellett ahhoz, hogy valaki neves emigráns lehessen és beszéljenek róla. Mondjuk végigcsinálni  legalább egy szabadságharcot…

No de mit is üzen nekünk Kossuth Lajos?  

Érdekel valakit?  Akkoriban nem érdekelt senkit!  Ezt a magyar mentalitást kortársai meg is énekelték:

"... ha még egyszer azt üzeni, …"        akkor majd oda figyelünk rá.

Persze el kell ismerni, volt bátorsága pénzt nem az IMF-től szerezni hanem saját bankót nyomtatni.

Legalább ebben az egyben követhetné példáját kis országunk! Nem kellene idegen bankoknak kamatot fizetnünk. Vagy idáig már nem terjed a bátorságunk?

Egyébként jobb korban is élhetett volna, főleg igaz ez az 1832-1836-os éveire amikor a pozsonyi országgyűlésbe került és onnan tudósított is - (Országgyűlés Tudósítások) - és hogy elkerülje a cenzúrát, sokszorosított magánlevelek formájában terjesztette a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcának eszméit. Manapság pár kattintás és blogolhatott volna – mi pedig lájkolnánk.  De születhetett volna korábban is, és akkor most hetente láthatnánk szerdán esténként a Szulejmánban....  

A krími háborút ő is megpróbálta kihasználni (  igaz, nem a mostanit hanem az 1853-ast) de mivel Ausztria nem állt Oroszország mellé, nem volt esély a magyar függetlenség angol-francia segítséggel történő megteremtésére. 

Agg korára anyagi gondokkal kellett küzdenie. Ez most sem lenne másként, ismerve szüleim nyugdíját. Korábbi vagyona áldozatul esett a torinói pénzintézetek bukásának. Hiába, nem csak a történelem, de a pénzügyi válság is ismétli önmagát.  Helfy Ignác unszolására ekkor 1879-ben kezdte összeállítani életének emlékeit, különösen az emigráció történetére vonatkozó iratait. Ezeknek fényes sikere biztosította egzisztenciáját és késő vénségéig megvolt az a büszke öntudata, hogy munkájával keresi meg kenyerét.

1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az influenza, végleg ágynak esett. Utolsó betegségének minden mozzanatát mély részvéttel kísérte az ország. 1894. március 20-án, este tizenegy óra elõtt öt perccel meghalt. Halálos ágyánál fiai, húga, orvosa tartózkodtak.

* * *

Kossuth Lajos mindössze kétszer járt Miskolcon, 1840-ben például a Három Rózsa fogadóban szállt meg, de több szál is fűzte a városhoz, száműzetése során pedig miskolci küldöttség több alkalommal is felkereste. Kossuth 1879-ben elveszítette magyar állampolgárságát, erre több magyar város is úgy reagált, hogy díszpolgárává választotta, Miskolc 1886-ban (abban az évben, amikor Ferenc József a városba látogatott). 1887-ben leleplezték Kossuth arcképét a Városházán.  Miskolciak 1890-ben és 1891-ben is kérték küldöttség útján Kossuth engedélyét, hogy utcát nevezhessenek el róla, ő azonban szerényen kitért a válaszadás elől.

A szobor állításának ötlete az 1848-as forradalom kitörésének 50. évfordulóján rendezett ünnepségen merült föl, 1898. március 15-én. A közgyűlés április 12-én határozott úgy, hogy közadakozásból szobrot emeltet. Ez volt Magyarország első teljes alakos Kossuth-szobra, mely ma is áll az Erzsébet-téren.

Meghallgatáshoz kattints a fenti képre!

Monok honlapján elolvashatod Kossuth részletes életrajzát, ide kattintva

További információk Kossuth Lajosról:   ide kattintva:     

Kossuth szülőháza Monokon:

Amikor még volt értéke, a 100 Ft-osról   is Kossuth nézett ránk.

...azóta pénzérmévé inflálódott...