A vár tornyából a Diósgyőri lakótelep szalagházai felé tekintve,
a Baráthegy mögött fekszik a Pecér-völgy.

A XII. századi vár helyén épült a XIV-XV. században a gótikus vár, amely királynék jegyajándéka volt századokon át.
Nagy Lajos király korában élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke.

A középkori vár romja és helyreállított építményei önmagukban is élő múzeumnak tekinthetők. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valahamint egy 50 helyiséget magában foglaló, vastag falú,hatalmas épületéből a négy magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje, s néhol emeleti romja áll.

11. századi dézsmajegyzékekből tudjuk, hogy két település Csenyik és Sziget az épülő várnak adózik, a várhegy aljában őskori település nyomaira bukkantak. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában:

 „miután Árpád vezér seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának,
Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet,
amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek
hívnak.”

Legrégebbi épülete, a vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amely a tatárjárás idején elpusztult.  A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla építtette.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött.
1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták.  A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt.

1381. november 26-án a diósgyőri várban írták alá a torinói békét,
amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren.

A mezőkeresztesi csata (1596) után a törökök elfoglalták a területet, innentől Diósgyőr török uralom alatt volt és az egri pasa uralta egészen 1687-ig. Erre az időre a vár minden hadászati értékét elvesztette.

A diósgyőri pálos kolostor.

A pálos kolostort az Ákos nembéli Ernye bán fia, Ákos István nádor alapította a 13. század végén. A nádor haláláig támogatta is a kolostort,  ahol kódexmásoló műhely is működött; a misekönyvet, melyet  az avasi templom részére készített egy bizonyos László mester,
ma az egri levéltár őrzi. Az ország három részre szakadásának idején, 1526-ban Ferdinánd király híve, Serédy Gáspár feldúlta a kolostort, mivel az apát állítólag János király híve volt, 1549-ben pedig a diósgyőri uradalom új gazdája,  Balassa Zsigmond elpusztította a rendházat és elfoglalta birtokaikat.

Az 1700-as években a pálosok helyreállították a kolostort. II. József,  a „kalapos király” azonban feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostor épületét pedig innentől az Erdőgazdaság használta.
1973-ban, a majláthi lakótelep építésének megkezdése előtt régészeti feltárások folytak a területen. A feltárások alapján úgy tűnik, a kolostor négyszögletes udvar köré épült, az udvart kerengő határolta. A templomot a régészek nem találták meg, rábukkantak azonban egy négy helyiségből álló lakóépületre, melyet valószínűleg tűzvész pusztított el.

Oklevelek tanúsága szerint István nádor a kolostort saját udvarháza mellett építtette, lehetséges, hogy ennek nyomaira bukkantak a régészek. Szintén 1313-ban kapta meg a diósgyőri kolostor a „leltárját” azaz:

                      "...terram populosam Chenygh vocatam prope
                      villam Gewr sitam, cum alia terra Pap Rythe..."

A diósgyőri kolostor az egész középkor folyamán kiterjedt gazdasági tevékenységet folytatott,
ennek okleveles adatai folyamatosan ismertek.  A 18.században már leírások említik a Pálos-pincét. Nem véletlen a „Barát-hegy” elnevezés sem, ahol évszázadok óta szőlő terem a déli oldalon, illetve melynek északi oldala a Pecér-völgy.  

Valamikor itt tartották és idomították a kutyákat a nagy vadászatokhoz.
A király hatalmas vadasparkot hozott létre a vár közelében. Királyasztal: ma is így nevezik a területet, ahol a vadakat összegyűjtötték. A vár alatt itt volt a tó, egykor a pálosok halastava, 1949-ben csapolták le, bánya- agyaggal töltötték föl a medrét. A vízimalom háromkerekes volt annak idején, a Szinva egyik ága táplálta. A malom őrleményéből pedig kenyér készült ott helyben, amit a királyi piacon megvásároltak.


A Pecér-völgy pincéiről azonban nem találtunk hiteles leírást sehol sem.

Várjuk tagjaink kutató munkájának eredményét!

< Előző		Következő >