Nagyszentbenedeki pincesor rövid történelme:

Miskolc-Tapolcán a Hejő patak völgyét két oldalról öleli a Bükk északi nyúlványa melynek része a hejőcsabai oldalon húzódó lankás hegyoldal, a Nagyszent Benedek-hegy. Ez a 14-15 millió éves riolit tufa hegy már a kőkorszak óta ember által látogatott és lakott terület. A Hejő meleg vize ősidők óta vonzotta a vadat és a vadászt is. A miskolci egyetem építésekor feltárt óriási mennyiségű csontlelet bizonyítja ezt. Szőlő és kertművelés közben előkerülő pattintott kő eszközök pedig a közeli avas hegy területéről származnak, melyről nemrégiben bizonyították be, hogy elődeink már 70 ezer éve bányásztak itt kovakövet. Miskolc Európa legrégebben lakott települése.

De nem csak a kőkorszaki ember telepedett itt meg, hanem honfoglaló őseink is. A 996-ban Géza fejedelem által az országba hívott Bencések (Benedek rendi térítő szerzetesek) viszonylag hamar a XI-XII században már jelen voltak a területen, a hegy és a pincesor is róluk kapta a nevét. Apátságukat Tapolcán építették fel. Ők honosították meg területünkön a szőlőtermesztést és - mivel a bort tárolni is kellett valahol - közvetetten a pince kultúrát is. A nagyszent Benedek Hegy puha tufa kőzete ugyanis, ideális a pincék kialakítására. A szőlőket jobbágyokkal műveltették, akik a környező falvakban éltek, például Hejőcsabán. (Ez a település 1945 óta Miskolc része. Az első említése azonban pont egy bencés oklevélben maradt fenn 1067-ből, s jó szőlős dombjairól, szorgos kapásairól is több helyen említést tesznek más okiratok.)

Az 1500-as évek első felében a Szapolyai János és I. Ferdinánd király közötti hatalmi harcokat igencsak megsínylette a tapolcai bencések területe, mígnem 1538-ban a rend az apátságát, a szőlőiket és a pincéket elhagyva Mindszentre költözött. Ebből az időből írásos nyom ugyan nem marad fenn a pincesorral és a szőlőkkel kapcsolatban (mivel III. Károly dicső labanc királyunk a rendet az 1700-as évek első harmadában teljesen megszüntette élő, tárgyi és írásos javaikat sem kímélve), de feltételezzük, hogy ez időtájban vághatták a benedeki pincesor legrégebbi pincéit. A pincesor és a környező szőlő ültetvények folyamatosan papi birtokok maradtak (egri érsekség, munkácsi görög katolikus egyház) egészen Trianonig. Utána hejőcsabai, tapolcai, görömbölyi,és miskolci gazdák tulajdonába került, vannak pincék melyek 3-4 generáció óta egy család birtokában vannak.
A II. világháború alatt a pincék óvóhelyként szolgálták a környékbelieket, az idősebbek sokat mesélnek az ekkor történtekről, s bár az idő biztosan színezi az emlékeket a pincékben eltöltött hónapok soha el nem múló élményt jelentettek.  Bár az 1880-as években a filoxérafertőzés, majd a nagyüzemi gazdálkodás a helyi szőlőművelést háttérbe szorította, a pincéket apáink továbbra is lelkesen művelték és utódaik teszik ezt ma is.
Napjainkban az alsó és felső soron 130 pince van, többségükben családi pinceként, hétvégi pihenőhelyként működnek, de néhány alkalmas vendéglátásra is.

Barta Gábor

A leírás a Zamat-Őr Kft honlapjáról származik, engedélyükkel.

Az asztaltársaság tagjainak bemutatkozása a pincesorról:

Barta Gábor:

A Nagyszentbenedeki pincesor vendéglátás céljára legigényesebben kialakított pincéje a 73-as, melynek üzemeltetője a Zamat-Őr Kft-t. A céget 2009-ben alapítottuk családi vállalkozásként azzal a céllal, hogy keretet adjon borászati és vendéglátási elképzeléseinknek. Társaságunk az eltelt idő alatt megszerezte a szükséges tanúsítványokat, engedélyeket, így emelt fővel tekinthetünk a kihívások felé.

Hisszük, hogy a bor- és pincekultúra a gasztronómián keresztül, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ennek ad megfelelő teret pincénk. Ennek a pincének többek által megtapasztalt pozitív kisugárzása van. Vendégeink könnyebben beszélgetnek, barátkoznak, békülnek… mert ilyet is láttunk már. Bár lehet, hogy csak a jó bor segített… mindegy, a lényeg hogy a hozzánk látogatók jól érzik magukat és visszajárnak!  Ez a pozitív erő ösztönzött bennünket is mikor belefogtunk a hely kialakításába.

Kocsis Attila

A Nagyszentbenedek sori pincét édesapámmal és testvéremmel közösen vásároltuk 2006-ban. Azóta sok mindent átépítettünk, fejlesztettünk mind a pincén, mind az előtte lévő borházon. A szőlőművelés és a borkészítés ezelőtt sem volt idegen tőlünk, hiszen apai ágon Golopról származunk. Itt Golopon hosszú évtizedeken keresztül termesztettünk szőlőt és készítettünk bort. Ezt a csodálatos hobbit szerettük volna megtartani, s mivel mindannyian évek óta Hejőcsabán élünk, erre a történelmi pincesorra esett a választásunk. Azóta itt készítjük borainkat saját magunk és családunk örömére. A pince, mint a családi összejövetelek és beszélgetések színtere életünk elválaszthatatlan részét képezi.

Kapcsolódó témák az internetről:

MOZI !   VI. újbor mustra