Miskolc - Tetemvár

A XVII. sz. végén pestisjárvány tizedelte meg Miskolc lakosait. Az addig használt temetők kevésnek bizonyultak, ezért az áldozatok többségét az akkori városon kívül ezen a dombon, tömegsírban hantolták el. A köznyelv előbb a Csontvár, később a Tetemvár nevet illesztette eme szomorú emléket idéző helyszínre.

Mielőtt a pincékre térnénk,  néhány gondolatot a templom történetéről.

Az első ismert építmény 1637-es esztendőre datálható, ezt 1698-ban újrazsindelyezték. 1724-ben egy egyszerű kápolnát emeltek helyén.

Ezt hívták öreg Deszkatemplomnak.

Építésére és költségeinek fedezésére az avasi templomban toborzott híveket Tarczali Sámuel prédikátor. Miskolci molnárok és ácsok a nyárádi erdőből vágták ki az építkezéshez szükséges fát, s onnan szekerezték a helyszínre. Közben a kőművesek elkészítették azt a kő alapzatot, amelyre rárakták az alapgerendákat, majd összerovásolták a deszkafalat.

Az építkezést májusban kezdték el, s szeptemberben már itt volt az istentisztelet. A deszkatemplom tetejére mesterremek bádoggombok kerültek, s az avatásra elkészültek a „halotti koporsó mellé való székek” is.”

A XIX. sz. végére (többszöri felújítás után) azonban összeomlással fenyegetett és beázott. Egy híres (és nem mellékesen gazdag) miskolci kereskedő (Bató István és hitvese, Imre Eszter), fiatalon elhunyt lányuk emlékére alapítványt hoztak létre, amelyből nem csupán az 1874. évi felújítást fedezték, hanem a jövendő újjáépítésnek is alapot teremtettek. Végrendeletükben ez áll: „rendeljük, hogy ezen templom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolc városában helvét hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek.”

Ennek megfelelően 1938. szept. 18-án felszentelték a régi templom eredeti jellegét megőrző épületet.

A tetemvári protestáns deszkatemplom szervesen hozzátartozik a „hely szelleméhez”.

A 18. század elején épült eredeti épület sajnos 1997-ben leégett, azóta régi fényében újjáépítették.

A bejövőket székelykapu fogadja. Az újjáépített templomot Szeghalmi Bálint tervezte, erdélyi motívumok felhasználásával. 1997-es leégése után a templomot ebben az állapotában állították helyre.

A TETEMVÁRI  PINCESOR :

Forrás:

Dobrossv István A MISKOLCI VENDÉGFOGADÓK ÉS A VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 1745-1945

Az avasi, tetemvári vagy bábonyibérci pincék meglétére utaló adatok
későbbiek, mint a szőlőtermesztésre és borkészítésre utaló feljegyzések, pedig nyilvánvaló, hogy a tárolás egyidős a termesztéssel.

Első adataink a 16. század közepétől tűnnek fel.

A Tetemvári pincesort, mint Miskolc többi pincesorát a középkortól kezdve fokozatosan alakították ki eleink. Egy 1657-es bejegyzés szerint Baráth Andrásnak pincét adnak a Szentpéteri kapun kívül az út mellett. 1670-ben egy új pincét említenek a Szent Péter Kapu előtt lévő bércen.

A Bábonyibérc középső részének alsó soraitól délnyugati irányban a Tetemvár, valamint a Kőporos régi pincéi alakultak ki. A pincék kezdetben minden kiképzés és előtér nélküliek lehettek, valószínű ezzel van összefüggésben a 16. században kizárólagosan használt kőlik, kő luk, kőlyuk elnevezések, amellyel szórványosan még a 17. században is találkozunk.

A kőlyukak eleinte csak bor- és termény tárolásra szolgáltak, később üregük előterébe helyezték el a szőlőpréseket, az átlagokat. A pincehelyeket a tanács jelölte ki, amiért „a város törvénye szerint az új tulajdonosok megfizették az áldomást”

Pincehelyeket mind a három dombon jelöltek ki, ahogy ezt jól érzékelteti az alábbi válogatás Miskolc város jegyzőkönyvéből:

1627-ben 4 pincét építenek a Bábonyibércen a tiszttartók és a tanács akaratából.

1632-ben pincekijelölés az Avason.

1633-ban pince a Forrás-völgyön és a Bábonyibérci farm alatt.

1637-ben pince a Fábiánbércen a felső sarokban.

1640-ben egy pince ára, amelyet a Bábonyibérc-völgyben vettek 16 frt.

1657-ben Baráth Andrásnak pincét adnak a Szentpéteri kapun kívül az út mellett.

1657. Egy pincét említenek a Szentpéteri kapun kívül az út mellett a temető előtt.

1670-ben pince a Jézus kútja felett.

1670-ben új pince a Szent Péter Kapu előtt lévő bércen.

A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, s ennek mellékleteként elkészítette az ún. Liber Funduálist.

Domby 1779 pincét vett lajstromba, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a 17. századi nagy pincevájások mellett még a 18. és 19. században is történtek új pincekialakítások.

1782 és 1817 között a pincék száma még mindig 355 darabbal növekedett. Mivel az Avason már nem volt hely, így ezeket elsősorban a Tetemváron és a Bábonyibércen vájták.

Domby a 19. század elején létező pincéket az alábbiakban adja meg telekkönyvében:

Tetemváron 1-58 számig,

a Tetemvár új fogásban 59 - 89 számig,

a felső tetemvári sorban 90-159 számig,

a tetemvári sor középső részén a péteri kapuban 160 - 174-ig,

az itteni középsorban 175 - 186-ig,

a középsorban a Szent Péteri kapunál 187 - 254-ig,

a tetemvári alsó sorban a Szentpéteri kapu felett 255-299-ig,

a Szentpéteri kapu Házai sorában 300 - 318-ig vannak pincék.

Tehát a tetemvári pincék száma összesen 318 db.

Tetemvár pincesor térképe 1928-ból.

A legtöbb pinceüreg 10—40 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A 2—3 méter széles, és 2—2,5 méter magas pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C.

A Tetemvár jelesebb pincéi közül Andrássy Károlyé mellett megtalálható volt a vármegye pincéje, a minorita papoké, s ide járt fel Hirschabek Jakab, az ezermester órás is „csendes szórakozásra és pihenésre, ha elfáradt a finom művű és szépen muzsikáló oszlopos órák százféle kerekének javításában".

Az országszerte ismert mondás, hogy

„pislog, mint miskolci kocsonyában a béka”

története ezen a pincesoron esett meg, melyet ekképpen jegyeztek le:

"A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett "furmányosok" közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő "Szarvas", "Törökfő" és a " Magyar huszár" című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos is a "Magyar huszárba"-ba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva "Potyka Kati" becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzulmálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel: - Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim! Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. - No ennek pechje volt! - mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a "a körülményekhez képest".

A XX. század első felében a miskolci polgárok társadalmi életében nagy szerepet játszottak a Tetemvári pincék és a pincézések, mint a vendéglátás - vendégjárás sajátos társasági színterei. A pincék fölé épített borházak a városi iparosok és kereskedők „második otthonai” voltak.

A múlt század második felében az akkori rendszer nem kedvezett a kispolgárinak kikiáltott életformának, így a pincekultúra továbbélésének és fejlődésének sem. A régi pincék külseje fokozatosan átalakult, megváltozott, ebben az időben számos borházat alakítottak át lakás céljára, bár nagytöbbsége annak idején alap és szigetelés nélkül épült. A régi pincesorra emlékeztető épületegyüttesek egyre fogyatkoztak. A Szentpéteri kapun átvezető 26. számú főút négysávosra történő átépítése során számos pince megsemmisítésre került. Mindezekből következik, hogy a pincesoron mindenképpen megtartandó, illetve megtartásra érdemes történeti emlékeink pusztultak, és pusztulnak el ma is.

A rendszerváltást követően az olcsó lakhatás miatt a pincesorokat társadalmi együttélési normákat be nem tartó, bűnöző életvitelű, népcsoport tagjai tömegesen lepték el. Az eddig többé-kevésbé megőrzött pincesor a végső pusztulásuk elé néz. Az újonnan betelepülők borházakat tesznek a föld színével egyenlővé napok alatt, szemét, kosz lep el mindent, a közbiztonság negatív rekordot dönt, a vagyon elleni bűncselekmények mindennaposak.

A Tetemváron pincével rendelkező miskolci polgárok szeretnének nyugodt körülmények között pihenni, kikapcsolódni a pincéikben, családi, baráti összejöveteleket tartani, úgy ahogy apáink, nagyapáink tették. Ehhez kérünk segítséget minden jóérzésű miskolci polgártól az illetékes hatóságoktól a választott országgyűlési és városi képviselőktől valamint a város vezetésétől. Ne hagyjuk  szétlopni, elhordani az oda települt, gyűjtögető életmódot folytató és folyamatosan szaporodó hordák által. Mentsük meg az utókór számára az eleink fáradságos munkájával létrehozott értékeinket.

Mert ha így megy tovább.......Linkajánló:

Tarthatatlan állapotok a Tetemváron

Máshol túrista látványosság lenne - nálunk gettó !

http://www.boon.hu/lakohelyem/*/tag/pince

http://www.boon.hu/hirek

http://www.boon.hu/kepek/345116-13

http://www.boon.hu/hirek/vezeto/cikk/tetemvar