Címlap MÉRTÉKEGYSÉGEK

Mértékegységek

Régi magyar mértékegységek

Régi magyar űrmértékek:

Korcsmai mennyiségek:

1 verdony (vagy römpöly) = 2,1 dl

1 meszely  = 2 verdony      = 4,2 dl

1 Icce         = 2 meszely      = 8,4 dl.


A mértékegységek alapja az icce, pontosan 0,84 liter.

1 akó: 64 icce = 53,76 liter ( = 2x2x2x2x2x2 icce )

 

Nagyobb mértékegységek:

A hordókat tekintve a borászkodásban használt űrmértékek egy régi magyar mértékegységen, az iccén alapultak.

Eredendően az icce egész számú többszöröseinek feleltek meg a tokaji hordóméretek. A sokáig az aszúborok tárolására használt és érlelésére használt ántalag, általag, átalag vagy antalfa 90 iccés, azaz 75,6 literes volt, míg a tokaji hordó mérete ennek a dupláját adta, vagyis mintegy 180 iccét (151 litert). A puttony nagysága viszont csak az ántalag fele volt, pontosan 45 icce. Vagyis egy négy puttonyos aszú az alapbor és az aszútészta egy az egyhez arányú elegyéből készült.

Ezek a méretek a XIX. század eleji állapotokat tükrözik, amikor nagy energiát fektettek arra, hogy az aszúkészítés mértékeit és fogalmait megpróbálják szabványosítani. Ezt megelőzően és ezt követően is voltak azonban változások, főként a tokaji hordót illetően.

A XVI. században még egy 407 literes (480 iccés) volt ez a hordóféle, a XIX. század végére azonban már csak 136 literes, azaz 160 iccés (gönci hordó), és ez a mai mérete is.

Részletesebb összefoglaló:


 


 

A FRÖCCS mértékegységei

Márai Sándor büszkén tartotta a magyarok egyik nagy vívmányának a mi jó kis vagy éppen nagy fröccsünket:

"S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos, bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelő erejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élet tapasztalatról tett bizonyságot."

 

Fröccs mellett köztudottan jókat lehet beszélgetni. Akár a fröccs különféle változatairól is, ahogy azt egykoron Krúdy Gyula is tette - miközben éppen Márai Sándorral poharazgatott budai törzsvendéglőjében:

"...mi teszi azt, hogy van egy deci bor és vízzel kisfröccs, van két deci bor és vízzel nagyfröccs, van három deci bor és vízzel ez a házmester?...de aztán már a fél liter bor jön, négy deci bort senki sem rendel, nincs is pohár, nincs is üveg hozzá, minek hagyják ki a négy decit?... Babonából?"

Azóta persze már ilyen is van: ez a "háziúr".

Krúdy felsorolásában a nagyfröccs fordítottja, a két deci szódával felspriccelt egy deci bor, a már akkor és azóta is méltán népszerű "hosszúlépés" viszont azért nem szerepelt, mert azt gyógyvíznek tartotta.

Fröccs-lexikon

közkedvelt, kevéssé ismert és egészen extrém fröccsfajtákról:

 

Nagyfröccs (vagy Hajtás vagy Húzás): 2 dl bor + 1dl szódavíz;

(Móra Ferenc úgy tartotta, hogy ezt egy hajtásra (húzásra) lehet a gallér mögé küldeni)

 

Kisfröccs (vagy Rövidlépés vagy Fütty): 1 dl bor + 1 dl szódavíz;

(József Attila szerint ezt egy "füttyre" megihatja a szomjazó)

 

Hosszúlépés (vagy Fordított): 1 dl bor + 2dl szódavíz;

Távolugrás (vagy Sóher-fröccs): 1 dl bor + 9 dl szódavíz;

 

Háziúr (vagy Tömbházmester): 4 dl bor + 1 dl szódavíz;

 

Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz;

 

Viceházmester (a Házmester fordítottja): 2 dl bor + 3 dl szódavíz;

 

Lakó-fröccs: 1 dl bor + 4 dl szódavíz;

 

Polgármester: 6 dl bor + 4dl szódavíz;

 

Alpolgármester (a Polgármester a fordítottja): 4 dl bor + 6 dl szódavíz;

 

Krúdy-fröccs: 9 dl bor + 1 dl szódavíz;

(csak épp annyi szódával, hogy "megnevettesse" a bort)

 

Kőműves-fröccs: 25 liter bor + 1/2 liter szódavíz;

 

Lámpás: 1 1/2 liter bor + 1/2 liter szódavíz;

(Babay József írta, hogy aki ezt megissza, az lámpással keresheti a józanságát)

 

Csattos: 1 liter bor + 1/2 liter szódavíz;

 

Nagymafla: 1 liter bor + 1 liter szódavíz;

 

Mafla (vagy Maflás vagy Beöntés): 1/2 liter bor + 1/2 liter szódavíz;

 

Magyar-Angol: 6 dl bor + 3 dl szódavíz;

 

Góré-fröccs: kis pohár (1-2 dl) borhoz csak éppen annyi szódavíz, amennyi még a pohárba fér;

 

Nagypermet: 1/2 liter bor megrezzentve szódavízzel;

 

Kispermet: 3 dl bor megrezzentve szódavízzel;

 

Rezzentett: a bor mennyisége nincsen kalibrálva, felszínét éppen csak

megcsiklandozza a szódásüvegből ráspriccelt semmiség.

 

A fröccs eredete

"Kellemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén; szomjúságuk oltáskor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne céliránytalan ital, amelyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat."

Vörösmarty 1842. október 5-én írta meg híres versét, amelyből megtudhatjuk mi is, 156 év múltán, hogy "Fölfelé megy a borban a gyöngy".

- Igen ám, de a borban csak akkor megy fölfelé a gyöngy, ha szódavizet vagy ásványvizet öntöttek hozzá. Ez pedig az ország nyilvánossága számára nem az orvos-kongresszuson, hanem Fóton történt, Fáy András híres pincéjében. Ki ne tudná, hogy Fáy András ugyanúgy szellemi központja volt az irodalmi és művészeti életnek, mint a bankéletnek. A jelzett napon Fáy Vörösmartyt és néhány barátját szüretre hívta meg.

A barátok között ott volt Czuczor, a nem kevésbé kitűnő költő, aki magával hozta Jedlik Ányost, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni.

Nos, Jedlik a szüretre is elvitte a világ legelső szódásüvegét, és a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt.

Ő azonban, németesen, spriccernek nevezte.

Vörösmartynak ez a szó nem tetszett és helyette találta ki a fröccs szót.

 

Büszkék lehetnek a szikvízgyártók, hogy hétköznapi nyilvánossággal, a szódavíztől gyöngyöző bor legelőször ezen a fóti szüreten vált itallá. Valószínű, hogy a pezsgőhatást kiváltó szódavíz is hozzájárult ahhoz, hogy Vörösmarty versben örökítette meg fóti dalát:

Az első két versszak hűen bizonyítja ezt:

 

Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi.

Tőle senki e jogát el nem veszi.

Törjön is mind ég felé az, ami gyöngy,

Hadd maradjon gyáva földön a göröngy.

 

És ürítsük a hazáért e pohárt:

Egy pohár bor a hazáért meg nem árt!

Testet éleszt és táplál a lakoma,

De ami a lelket adja, az bora !

 

A szódagyártógép feltalálása

Jedlik Ányos István (1800-1895)

"A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálóknak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak."

Ezzel a gondolattal kezdődik Jedlik Ányos egy latin nyelvű tanulmánya, amely rövid összefoglalásban ismerteti Jedlik eredeti eljárását is:

"a szódavíz, nátrium-magnéziumos víz, Eger-, Selters-, Püllna-víz" készítésének módja címen.

Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert "Annalen der Phisik"  című művének 12. kötetében, mely szerint Genf-ben Paul és Goffe fizikusok már 1789 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja:

". . . az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által..."

Ennek módját a következőképpen írja le:

"A szénsavgáz fejlesztésére szolgáló első edénybe beleöntjük a három- vagy négy rész vízzel hígított kénsavnak bizonyos meghatározott mennyiségét. Ezután porrá tört krétát, őrölt márványt, vagy ami sok tekintetből jobb, szitált (fa)hamut annyi vízzel keverünk össze, hogy folyékony pépet alkosson, és ezt ugyanabba az edénybe nyomjuk egy erre a célra való dugattyúval. Miután a fejlődő gáz a levegőnek legnagyobb részét egy szabad nyíláson át kihajtotta, az edényt légmentesen lezárjuk.

A hamunak többször megismételt adagolásával a szénsavgáz az első edényből átnyomul a másodikba egy olyan csövön keresztül, amely a második edénynek csaknem az aljáig ér.

Ez a második edény szódának vagy hamuzsírnak oldatát tartalmazza, amely a gázt a netalán magával szállított kénsavgőzöktől megtisztítja. Az így megmosott és sűrített szénsavgázt egy csap megnyitásával tetszés szerint lehet átereszteni egy harmadik hengeres edénybe, amelyben a telítésre szánt víz van. A kézzel mozgásban tartott edényben a víz a gázt könnyen elnyeli. Az elnyelt szénsavgázt a hamunak ismételt adagolásával addig pótoljuk, míg a kénsav azzal telítetté nem válik.

Ennek megtörténte után az első edény alján lévő csapot megnyitva a mész- és káliumszulfátot sűrített szénsavgázzal kinyomatjuk és az edényt újra megtöltjük..."

Olyan készüléket szerkesztett tehát, amelynek segítségével csekély költséggel lehetett vizet szén-dioxiddal telíteni. Sok délutánt töltött Jedlik tanár úr Pallos nevű győri bádogosmester műhelyében, ahol megszületett az elképzelt készülék, ami természetesen a kisiparos  kézművességét is dicséri.

 


terkep